Sámánság és nehézségek a belső utakon

A téma, ami terítéken van most, a növények és a belső átalakulás folyamatait érinti. Meredek utakon járunk, racionális világunk azon a feltételezésen alapul, hogy a normális létállapot az elme állapota, és továbbra is nagy az általános félelem a más tudatállapotot keltő növényektől, melyek legtöbbje kábítószerként nyilvántartott, hiszen fennáll a veszély, hogy megőrjítenek minket. Illegálisak, mert veszélyt jelentenek a szokásos valóságszemléletre. A sámánok, akik szent növények által érik el a transzállapotot és a növények erejével dolgoznak, kilépnek az elme limitált birodalmából. Az emberiség története során a világ minden táján használták a növényeket, mintegy kapukat, melyek az elmén túlra vezetnek, és segítenek érzékelni, élményszerű állapotban, a lét végtelen dimenzióit.

Azt tapasztalom, hogy hatalmas az igény arra, hogy megtapasztaljuk, mi is van az elme birodalmán túl, és kik vagyunk mi, a végtelenség tükrében. Azok, akik a lét kapuinak megnyitását ősi sámáni módszerekkel szeretnék megtapasztalni, szembesültek azzal, hogy a nyugati civilizáció saját paradigmájának korlátaival küzködik. Amikor pusztán a mentális dimenzióval azonosulunk, az eredmény a szenvedés, létezésünk lényegének elvesztése. Keressük, kik is vagyunk, de nem találjuk a választ. Eltereljük figyelmünket, mindenféle függőséggel próbáljuk szüntetni a fájdalmas valósággal való szembesülést. Úgy érezzük, életünk jelentéktelen, hiszen olyan szűk nézőpontból látjuk és éljük meg az emberi tapasztalatok mezejét. Ismétlődő, unalmas mindennapok és életek, amelyekből hiányzik a kapcsolódás a mindenséggel.

Az útkeresés sokunkat elvezetett, elvezet a tanító növényekhez. Még léteznek ezek a növények, bár a tudás, ami őket illeti, kihalófélben van, és az autentikus sámánok is egyre ritkábbak. És itt az autentikus jelzőt nem feltétlenül a madártollas, kusmát viselő indiánra, vagy a pipát-rapét ötpercenként lökő instant-leves sámánra értem, hanem arra a sámánra, aki ismeri a tudat rétegei közötti interferencia területeit és aki biztonságosan mozog e rétegek között. Ez egy rendkívül precíz folyamat, és ennek a félreértése sok embert késztet arra, hogy ezeket a növényeket nem megfelelő módon használják. Egyik legkézenfekvőbb példa erre a kannabisz, egy rendkívüli mesternövény, fantasztikus terápiás tulajdonságokkal, amivel a legtöbb fogyasztó visszaél, és pusztán a stressz csökkentésére használják.

De mi történik akkor, ha megfelelően használjuk ezeket a növényeket? A válasz, ami az évek során kikristályosodott, az az, hogy a növények tükrözik mindazt, ami a tudatunkban már létezik. A növények az önreflexió eszközei. A növények szellemével való kapcsolódásunk, kommunikációnk annak kifejeződése, amilyenek vagyunk, és szándékunknak megfelelően ez a kapcsolat dinamikussá válik és képes elvezetni a bennünk rejlő mélyebb igazsághoz. Amennyiben hiányzik belőlünk ez a szándék, az együttérző jelenlét gyakorlása, akkor nem beszélhetük átalakulási folyamatról. A növények tükrözik a bennünk lakozó félelmeket, árnyainkat, és addig erősítik fel, ameddig nyilvánvalóvá nem válik, hogy mit tanulhatunk tőlük. A sámán felelőssége irányítani ezeket a folyamatokat, így az utazó legyőzheti félelmet, akadályait, gyógyulhat sebeiből és megláthatja saját magáról a tágabb értelemben vett igazságokat. A szent növények, trendi szóval élve medicinák, nagyszerű tanítók, de sokat számít a folyamat őszintesége, az útmutatás, a szándék hitelessége. A belső harmóniát semmilyen növény vagy módszer nem pótolhatja. A tudat szintjein való túllépést nem lehet siettetni, ez nem gyorséttermi menüsor, ami 5 perc alatt a mienk lehet. Ez hosszú utat jelent, és őszinte belső munkával egy idő után más szemszögből is lehet látni az egó mintázatait és működéseit.

A munka ott kezdődik, amikor belátjuk, hogy felelősséggel tartozunk azért, akik vagyunk, és nekünk magunknak kell végrehajtanunk a szükséges átalakulásokat. Az észlelés belső kapuinak megnyílása nyilván óriási élmény és hatalmas jelentőséggel bír, mert olyan dimenziók kerülnek a tudatba, amelyek egyébként az árnyékban maradnak. De attól, hogy ezt valaki megtapasztalja, még nem jelent mást, minthogy látom, mi a különbség az „itt” és az „ott” között, az A és a B között. A munkám abban rejlik, hogy elkezdem megszüntetni a szakadékot, hogy életem minden területén közelebb kerülhessek ahhoz, ami az én igazam. Ezen az úton felfedezzük, hogy saját létünk teremtői vagyunk, és a világ, ahogyan látjuk és megéljük, saját alkotásunk. És ha jó szándékkal dolgozunk magunkon, mindig otthon lehetünk benne. A hiteles sámánok, a mesterek olyan élményteret teremtenek, amelyben ezt mindenki felfedezheti önmagáról. Ám ahhoz, hogy transzcendens, rugalmas identitást szerezzünk, fel kell hagynunk a lineáris, rigid, ego által vezérelt identitásunkhoz való ragaszkodással. Ez a belső átalakulás folyamata.