A Kolibri szárnyain immár útjára indult: a könyv rendelhető, augusztusban pedig egy felejthetetlen budapesti könyvbemutatón is együtt ünnepelhettük a megszületését. Azóta sorra érkeznek hozzám az első olvasói visszajelzések, gondolatok és személyes történetek – talán ez az egyik legszebb része annak, amikor egy könyv végre kilép az író kezéből, és elkezdi élni a saját életét. A szónak ereje van. Formálhat, gyógyíthat, sebezhet, hidakat építhet két ember között. Néha elég egye

Vajon meddig érdemes visszafelé néznünk ahhoz, hogy előre tudjunk lépni? Mit kezdhetünk azokkal a családi mintákkal, történetekkel és terhekkel, amelyek jóval előttünk kezdődtek – és hol jön el az a pont, ahol a felismerés után már nem újabb válaszokat kell keresnünk, hanem felelősséget vállalnunk azért, ahogyan tovább élünk? Sütő Annamáriával többek között ezekről beszélgettünk: ayahuascáról és mesternövényi diétákról, transzgenerációs mintákról, pszichoterápiáról, gyógyulás

Pár évvel ezelőtt kaptam először egyértelmű hívást a dohánytól. Nem örültem neki. Én, akinek hosszú évek dohányzása állt a háta mögött, pontosan ismertem ennek a növénynek az egyik arcát: a függőséget, a sóvárgást, azt a különös köteléket, amelyben egy idő után már nehéz megmondani, ki tart fogva kit. Szertartásokon, ha csak tehettem, kerültem a mapacho vagy a pipa használatát. Szándékosan olyan pipát vettem, ami gyönyörűen mutatott, de kifejezetten kellemetlen volt szívni –