Ayahuasca és biztonság Peruban

A minap érdekes kérdéssel fordult hozzám egyik kedves ismerősöm: hallotta, hogy nemrég fegyveres rablók támadtak egy gyanútlanul ayahuascázó csoportra, itt Peruban. Kíváncsi volt, mi erről a témáról a véleményem, mennyire veszélyes ebből a szempontból Peru, és mire kell vigyáznia az ide érkező, növényekkel gyógyulni vágyó turistáknak.

Első körben keresgélni kezdtem, hátha találok perui hírportálokon beszámolót az esetről, de sehol semmi. Persze, nem meglepő. Ha a halálesetek zöméről sem lehet olvasni, csak a leghajmeresztőbbekről, egy „kis rablás” egész biztosan nem fogja a nemzeti hírfolyamot tarkítani.

Mint ayahuasca-központ tulajdonos, és Peru ayahuasca-turizmusát viszonylag jól ismerő személy, van pár gondolatom a témát illetően, hátha segítségül szolgál mindazoknak, akik ilyen jellegű kalandokra vágynak. Először is, fontos megkülönböztetni két helyszínt, ahol részt vehetünk ayahuasca-szertartásokon: az egyik a sámán lakhelye, a másik az ayahuasca-központ.

Az ayahuasqero lakhelye legtöbb esetben eldugott helyen található a dzsungelben. Minél autentikusabb gyógyítót választ valaki, annál nehezebben megközelíthető a helyszín. Például a shipibókat az Ucayali folyó mentén lehet megtalálni, Pucallpa városából indulnak kis hajók és motorcsónakok. Férjem, Yann két évet töltött a shipibók között, egy Santa Rosa de Dinamarca nevű helységben, ahova szinte 3 nap a hajóút Pucallpából. A hajóúton a legfőbb veszélyt a kalózok jelentik, akik Peruban az Ucayalin és az Amazonászon lesik áldozataikat. Mielőtt beindulna a fantáziátok, gyorsan le is állítom: nem félszemű, kampós karú bácsik ezek, de még csak a jóvágású Jack Sparrow-hoz sem hasonlítanak. Bár a rumot biztos szeretik, mégiscsak az üzemanyag számukra a legnagyobb kincs, na meg a készpénz.

Tegyük fel, hogy nem volt drámai a kalózkodás és eljutottál a kis törzsi közösséghez. Megtaláltad a gyógyítót, aki családtagként fogad be otthonába. Elkezdődnek a szertartások, megy minden, mint a karikacsapás....pár napig. Egyszercsak az tűnik fel, hogy – annak ellenére, hogy megegyeztetek a fizetendő honoráriumban – hirtelen távoli rokonok betegszenek meg. Nap mint nap újabb problémával állnak elő, és azon veszed észre magad, hogy már a háromszorosát kifizetted az előre megbeszélt összegnek – és még félúton sem jártok a folyamattal. Ez nincs mindig így, természetesen, de nehéz előre megmondani. Ugyanúgy nehéz előre megmondani, ki a biztonságos gyógyító, hiszen van olyan, aki fantasztikus munkát végez valakin, és ugyanez az ember szexuálisan bántalmazza másik páciensét. A következetesség itt nem sima ügy. Ami a fegyveres rablást illeti, kicsi az esélye a sámán lakhelyén. Mindenki ismer mindenkit, ezért a támadások inkább energetikai dimenziót öltenek, ha a falubeli ellenség megtudja (és még szép, hogy megtudja), hogy a szomszédban gringók vannak, akiket jobb lenne elcsábítani. Vagy meggyűjteni a szomszéd baját, hogy ne unatkozzon a szertartások alatt.

Ayahuasca-központok, avagy szervezett helyszínek. Legtöbben azok közül, akik először merészkednek Dél-Amerikába, ismert, mások által javasolt központokat keresnek fel. Többféle központ létezik: a legtöbb helyet külföldiek alapították és működtetik, és helyi sámánok valamint munkások szolgáltatásait bérelik. A szinte ipari méretű központok 30-40 vendéget fogadnak egyszerre, és rengeteg az alkalmazottjuk. A kisebb központok némelyikét helyi sámánok alapították, ezek infrasktruktúra szempontjából általában a legegyszerűbbek, és biztonság szempontjából sem bonyolítják túl a dolgot, hiszen kicsi a valószínűsége, hogy éjjel-nappalra fegyveres őrt fizetnének.

Az sem mindegy, az országnak melyik részén található a központ. Iquitos és környéke rendkívül népszerű az ayahuasca-turizmus szempontjából. A 90-es évek végén, 2000-es évek elején itt gomba módra szaporodtak az ayát és mindenféle egyéb cuccot kínáló helyek. Iquitosról tudni kell, hogy vezető helyen áll Peruban, a bűnözést illetően. A város kikötője régebb a kokaincsempészetről volt hírhedt, mára már sajnos a szervcsempészet és a pedofília is Iquitos kriminál-repertoárjához tartozik. Nem nehéz tehát levonni a következtetést: annak, aki Iquitosban vagy környékén szeretne ayahuascázni, elsődleges szempont a biztonság tematikáját előre tisztáznia.

Mit tanultunk az évek során, mi a tapasztalatunk? Az Oka Wasi 9 éve létezik, és ezalatt az idő alatt egyetlen rablás volt nálunk, 5 évvel ezelőtt. Mindkét őrünk a faluban volt (ami 40 perc gyalog), Yann és én Tarapoto városában. Három vendégünk volt éppen. Míg ők az ebédlőben voltak, valaki – aki tudta, hogy nincsenek itt sem az őrök, sem mi – elvitt a szobákból egy laptopot, valamennyi készpénzt, és pár női bugyit... Gyanítjuk, hogy egy falubeli, volt munkásunk lehetett, akitől azért váltunk meg nem sokkal az eset előtt, mert túl sokat bámulta a szebbik nemhez tartozó vendégeinket. Tanultunk az esetből, azóta mindig van itt valaki az őrök közül (akik már hárman vannak), kutyástól (csak az ők házukon keresztül lehet őket megközelíteni), és egy puskát is beszereztünk, biztos ami biztos. Szertartások alatt valamelyikük mindig a maloka erkélyén van. Világít, ha kilép valaki, segít letámolyogni a mosdóhoz és vissza, és mi tudjuk, hogy mindig számíthatunk rá. Nem lehet felügyelet nélkül hagyni egy olyan helyet az erdő közepén, ahol gyakran fordulnak meg külföldiek. Bár semmi sem garantált, fontos megtenni a maximumot biztonság terén, hiszen az anyagi javak nem sokat számítanak, az ijedtség, a sokkhatás viszont hosszú időre megbélyegezheti az ember érzelmi és mentális egészségét.

Hogyha sámáni utazásra készültök, mindenképp kérdezzetek rá, hogy mi módon biztosítják fizikai épségeteket, és nem utolsó sorban, kössetek biztosítást. Sok gyógyító (főleg az utazó félék) béreli a helyszínt, ahol elvonulásait tartja – kérdezzétek meg, ki a bérelt hely tulajdonosa, milyen alkalmazottak vannak ott éjjel-nappal, és hogyan oldják meg a vendégek felügyeletét. Nehogy bugyi nélkül maradjatok!