Hogyan (ne) legyek curandero?

Lassan két éve, hogy megnyitottam Kolibris csoportom kapuját, köszönöm nektek, hogy itt vagytok, hogy olvastok. Sok témát feszegettünk, körbejártuk az ayahuasca és növényi diéták témáit, amennyire szavakkal körbe lehet járni a szinte leírhatatlant. Szó esett traumákról és a gyógyulás fázisairól, valamint az utánkövetés (integráció) kihívásairól. A növényekkel való tanulásról is beszéltünk már, viszont ez a leggyakoribb kérdés, amit tőletek kapok, ezért talán megér egy hosszabb bejegyzést. Mielőtt tovább olvasnátok, fontos megjegyeznem, hogy az ayahuascával és a vegetalizmus hagyományainak tanító- vagy mesternövényeivel történő tanulási folyamatáról lesz szó.

Tegyük fel, hogy megvan a hívás. Hívnak a növények, érdekel a sámánok munkája, próbáltad az ayahuascát, sőt már növényi diétával is van tapasztalatod. Úgy érzed, segíteni szeretnél másoknak a növények használata által, nemcsak facilitátorként kísérni a szertartást, hanem gyógyítóként dolgozni, ikarókkal, a diéták erejével. Ez az első és legfontosabb lépés, a szándék. A jó szándék akkor indítja el egy kézzelfogható folyamat ösvényeit, amikor a megfogalmazás éteri teréből gyakorlatba helyezhető tervvé gyúrjuk át.

A terv első lépéseként olyan gyógyítót, sámánt kell találnunk, akivel ismertetjük tanulási szándékunkat, és aki felméri, hogy érdemes-e máris belevágnunk ebbe a kőkemény fába a fejszénket, vagy még szükségünk van ezt megelőzően egy hosszabb gyógyulási, érési folyamatra. A dél-amerikai őslakos sámánok ritkán utasítanak el, viszont nem sokat magyaráznak. Megnyitják a diétát, melyek 1 hónaptól akár 1 évig is tartanak, és rád bízzák a növények energetikai rendszerének dekódolását. Aki ténylegesen kitartó, és rendszeresen visszajár (vagy a közösségbe költözik hosszú távra), a sámán bizalmába kerül, így várható, hogy kérdéseit egyre inkább megválaszolják. Amennyiben olyan gyógyítótól tanul valaki, aki nem őslakos, viszont velük tanult és szigorúan követi azt a hagyományt, amelyben dolgozik, talán könnyebb az út ami a kérdések megválaszolását illeti, de ugyanúgy tele van tüzdelve kihívásokkal.

Mivel a szándék a gépezet, mely beindítja a tanulást, a kérdés, amire egyértelműen igennel kell válaszolnod, a következő: képes vagy-e mindent feladni, ami jelenlegi életedet alkotja, azért, hogy a növények szövetségesévé válj? Mert ez ilyen mindent vagy semmit kérdés. Ha valaki ténylegesen meg szeretne tanulni ayahuascával dolgozni, a projekt teljes embert igényel. Ez nem hétvégi menet, nem periodikus figyelemet igénylő „tanfolyam”, amit elvégzünk és slussz passz, biggyeszthetem az oklevelet a falamra, jöhettek hozzám gyógyulni, báránykáim. Ez a hivatás teljes odaadást, elköteleződést, figyelmet, rengeteg lemondást feltételez. Képes vagy lemondani azokról az ételekről, amelyeket naponta eszel, lemondani mindenfajta szexualitásról hónapokig, képes vagy helyretenni úgy az életed, hogy morálisan tisztán létezz, anélkül, hogy másokat bántanál, kihasználnál, másról rosszat gondolnál? Képes vagy megbocsátani, tanulni negatív mintáidból, hogy ne ismételd a bántás köreit sem mással, sem önmagaddal? Képes vagy időnként hónapokig elszigetelten létezni, hogy kapcsolódj a diétáddal, az elején úgy, hogy azt sem tudod, mi fog történni? Mert a növények nem adják egykönnyen a hatalmukat. És egy gyógyító nem sokat tud kezdeni az ayahuascával e hatalom nélkül. A tanulás céljából folytatott diéta olyan, mint egy sebész tudása – és tapasztalata. Ha van egy komoly gondom, ami sebészeti beavatkozást igényel, nyilván nem egy pilótához megyek, de még csak egy elsőéves orvosis diákhoz sem. Ugyanez a helyzet az ayahuascával is. Azok, akik tudás és tapasztalat nélkül tartanak ceremóniákat, vagy veszik magukhoz a főzetet, olyan kapukat nyithatnak meg, amelyeken keresztül mindenféle energiát beengednek, és nincs meg sem a kapacitásuk a navigációhoz, sem a növényi diétáktól kapott erejük a különféle energiák kezeléséhez (például a letisztításukhoz). Ezért orosz rulett így ayahuascázni – lehet, hogy véletlenül jó élménye lesz az embernek, de megtörténik, hogy sokkal rosszabbul lesz utána.

Tehát megvan a hiteles curandero, elhatároztuk, hogy évente pár hónapot vele töltünk, mesternövényi diétát folytatva, tanulás céljából. Ezek nyilván hosszabb diéták, hiszen startból nincs akkora érzékenységünk, hogy megtapasztaljuk növényünk tanításait. Lehet, hogy évekbe fog telni, amíg valaki elkezdi látni, érzékelni a diéta jelenlétét, van, akinek ez könnyebben kialakul – ez kicsit Pandora szelencéje, nem tudjuk, kinél mi ugrik ki belőle. Amennyiben szerencsések vagyunk, és egyre erősebben tudunk kapcsolódni a növényünkkel, szertartások alatt kérdéseinkre is választ kapunk. Ami még egy érdekesség, hogy a tanulás folyamata alatt megváltoznak az ayahuascás élményeink. Ha sikerül rendet raknunk magánéletünk különböző ügyes-bajos területein, egyre inkább elkezdjük megtapasztalni azt, hogy mi is történik a szertartás alatt. És itt kezdődik az egyik legizgalmasabb fejezet: megtanuljuk értelmezni a szertartást, energiák szempontjából. Ahogy Yann szokta mondani, tegyünk fel jó kérdéseket mialatt ezt-azt tapasztalunk, és a válaszok sem váratnak magukra. Sokszor viszont nem értjük a növények nyelvét és nem tudjuk, mit takar a válasz. Ilyenkor érdemes a diétánkat vezető sámánt megkérdezni, és megjegyezni válaszát. Az sem elhanyagolandó, hogy éppen abban a pillanatban mit énekelt a sámán. Én a shipibo hagyomány szemszögéből próbálok egy kis fényt deríteni a tanulásra. A shipibo hagyomány különlegessége, hogy nem előre megtanult énekekkel dolgozik, hanem improvizatív, a pillanat energetikai minőségének megfelelően céloz. Rengeteg szertartáshoz van szükség, és számos diétára, ahhoz, hogy valaki megtanulja értelmezni, hogy mi is történik éppen, és következő lépésként, ikarókkal (gyógyító énekekkel) kísérleteznie abban a pillanatban, hogy lássuk, mi is történik akkor, ha megcélozom ezt vagy azt az energiát, amit éppen érzékelek. Visszatérve a diéták erejéhez: az ikarónak általuk van hatékonysága. Diéták nélkül csak szép (vagy kevésbé szép) dalocskák lennének.

És most még valamit a szándékról. Nem szeretek repetitív lenni, de. A szándéknak jónak kell lennie. Jó, mint jó – és nem csak úgy jó, hogy kívülről jó, belülről meg nem jó, mert azt úgysem látja senki. A szándék megszületését egyrészt a növények hívása kezdeményezi, másrészt a másokon való őszinte segítési vágy. Mert ha nincs rendben a szándék, komoly ártalmat okozhatunk.

A növények szeretnek tesztelni minket, ha belevágunk a tanulásba – ezek a pruebák, azaz megpróbáltatások, beszéltem már róluk korábban. Még ha tiszta is a szándékunk, kemény tesztekbe botlunk az úton. Most megosztok veletek egy kis történetet, amit sokáig szégyelltem, nehéz lecke volt. Második éve voltam itt Peruban, mint sámántanonc, közben együtt voltunk már Yann-nal. Még csak diétákat folytattam, nem kísérleteztem a szertartások alatt ikarókkal, csendes voltam, mint egy bútordarab. Épp egy kis csoport volt nálunk, többek között egy gyönyörű ukrán énekesnő. Nekem úgy tűnt, hogy állandóan a Yann figyelmét keresi, folyton beszélni akar vele. Yann nem vette a lapot, meg is lepődött, amikor mondtam neki. Aznap este szertartás, már teljesen kivoltam a féltékenységtől, teljesen ok nélkül, hiszen a párom semmivel nem nyújtott több figyelmet ennek a lánynak, mint másnak. Engem viszont egyre inkább magával rántott a rossz gondolatok örvénye. Megittam az ayahuascát, nem voltam túl jól. Egyszercsak megszólal az ukrán lány – egy éneket kezdett el énekelni. És ugyanabban a pillanatban a növényem is megszóltalt, és annyit mondott, elég ha gondolatban bezavarok a lánynak, máris szétesik a dallam, amit énekel. Megtettem, és megtörtént. Az énekesnő torz hangokat kezdett el kiadni, ami furcsa hahotába torkollt. Egyetlen másodpercig örültem neki, utána rettenetesen éreztem magam. Másnap, Yann segítségével kezdtem el helyreállítani a diétámat, hiszen ez a szabályok megszegését jelenti. Szerintem körülbelül egy évembe telt korrigálnom ezt a félrelépést. Ezalatt a tanulás háttérbe szorult, és újra a gyógyulás került előtérbe. A növények tesztelik szándékunkat, és csak annak nyújtanak gyógyító erőt, aki képes tanulni a kezdők bukásaiból, úgy, hogy többet nem ismétlődnek meg. A tesztek – és bukások – felszínre hozzák azokat a részeinket, amelyek sürgős gyógyulást igényelnek. Mert ha ez nem történik meg, szóba sem jöhet, hogy valaha is gyógyítani tudjunk. Rengetegen esnek saját gyenge pontjaik csapdájába, ahonnan lehet, hogy soha nem jönnek ki. Könnyű rosszat tenni, ártani, ha magunk is szenvedünk. Walter mester szokta mondani, hogy elég három hónap, ha valaki brujo (fekete boszorkány) akar lenni, viszont évek fáradságos, önfeláldozó munkájára van szükség, ha valaki a növények gyógyhatalmával szeretne szövetséget kötni, mert ez a munka teljeskörű belső leltárt és nagytakarítást igényel.

A szándék mellett szükségünk van egy olyan képességre is, mely segít a hatás alatt navigálni. Szerintem ez a munka a nyomozáshoz hasonlít a leginkább. Ahogy megcéloztam valamit, tehát elindulok egy bizonyos irányba, feltárom azokat az elakadásokat, megrekedt energiákat, amelyek hozzájárulnak az előttem ülő személy jelenlegi problémáihoz. Ha jó detektív vagyok, akkor abban a pillanatban, amikor kezdek valamit ezekkel az energiákkal, érzékelem a változást – az ayahuasca hatása alatt történik mindez. Az is évekbe telik, amíg a sokszor ijesztő élményeket megszokja az ember. A félelem alábbhagyása után könnyebben megy a navigálás, a nyomozás. Ha sikerült kinyomozni a probléma energetikai okát, kezdődhet a gyógyítás. Hosszú évek tapasztalata és diétái során nemcsak érzelmi-mentális elakadásokat lehet feloldani, hanem különböző betegségek gyógyításához is hozzá lehet férni.

Gondolom, érthető, hogy ezt a rendkívül bonyolult rendszert nem lehet egy-két hétvége alatt megtanulni. Az sem elegendő, hogy valaki pszichológus és érti a résztvevők érzelmi-mentális-viselkedésbeli elakadásait, bár saját tapasztalatból tudom, hogy jó alap. Itt energetikai dimenziók kezeléséről van szó, amelyek szubtilitását nem lehet sem egyetemen, sem továbbképzésen megtanulni, de még csak a hazai szeánszok intenzív látogatása során sem. Nem lehet könyvekből elsajátítani, sem elméleti szakértőktől, sem kutatóktól. Csakis a diéták élményszerű folyamatai által, megfelelő, autentikus hagyományban dolgozó sámán vezetése alatt sajátítható el ez a tudás, akkor, ha nemcsak hívnak a növények, de ki is választanak.

A kérdésre, hogy lehet-e nálunk, tőlünk tanulni, a válaszom az, hogy igen. Viszont az, hogy kinek, mennyi idő után nyitjuk meg ezt az utat, szubjektív és senkinek nem tudjuk azt mondani előre, hogy ebből tanulás lesz a vége. Első körökben a gyógyító diétákkal foglalkozunk, ha eljön hozzánk valaki. Ritkán vállaljuk a tanítást, mert meg kell győződnünk a szándék és az elköteleződés őszinteségéről és erejéről. Ahogy a növények sem öntenek el csak úgy a sok tudással, úgy mi sem gyorsítjuk a folyamatot didaktikus jellegű beavatkozásokkal – ezzel is tiszteletben tartva a hagyomány átadási értékeit és ritmusát. Nem mindegy, kinek a kezébe kerül ez az eszköz és ki, hol, milyen célból szeretné használni.